Távoli dal: Szabó István és Józan László közös vallomása
Hosszú évek kihagyása után az Oscar-díjas Szabó István újra színházban rendez: Eszenyi Enikő felkérésére Simon Stephens Távoli dal című megrázó „vallomását” állította színpadra a Vígszínház Házi Színpadán.
A darab nemcsak a rendező visszatérése miatt különleges, hanem azért is, mert a színház fiatal tehetsége, Józan László itt mutatkozik be élete első monodrámájában.
Egy telefonhívás, amely mindent megváltoztat
New York, téli nap, Willem telefonja csörög, az anyja hívja Amszterdamból: meghalt az öcséd, gyere haza! Nem halogathatja tovább, elkerülhetetlen a találkozás a családdal. Willemnek újra kell gondolnia eddigi életét, kapcsolatait, újra kell rendeznie érzéseit. Úgy dönt, hogy halott öccsével osztja meg élete fontos pillanatait, és a jelen fölkavaró történéseit.
Hónapokig tartó közös műhelymunka
Szabó István Oscar-díjas filmrendező hosszú évek óta nem rendezett színházban, most azonban igent mondott Eszenyi Enikő felkérésére. Józan László először dolgozott együtt Szabó Istvánnal, a Távoli dal pedig ez az első monodráma, amiben bemutatkozhat.
„Józan László nagyon tehetséges, most nő fel a legnagyobb magyar színészek közé, ebben biztos vagyok” – mondja Szabó István. „Elsősorban azért ajánlom az előadást, mert láthatnak egy fantasztikus, fiatal színészt. Láthatnak egy előadást, amely megmutatja, hogyan lehet megérteni egy embert, hogyan lehet megérezni egy ember gondjait, szorongásait.” „Ez egy igazi közös munka volt, amelyben Szabó István partnerként tekintett rám” – meséli Józan László. „Már ősszel elkezdtünk együtt dolgozni, két-három hetente találkoztunk, foglalkoztunk a szövegkönyvvel, majd’ fél évvel megelőzve a próbákat. Azt hiszem, már ott összecsiszolódtunk, ami egy ilyen bensőséges munkánál elengedhetetlen.”
„Szabó Istvántól nagyon jó instrukciókat kaptam, nyilván ő a hosszú évtizedek filmes tapasztalatával, filmes fejjel gondolkodik, ami ennek az előadásnak nagyon jót tett” – folytatja Józan László, aki nemrég ünnepelte harmincadik születésnapját. „Szabó István világszerte elismert alkotó, vele dolgozni nagy ajándék az élettől. Úgy tekintek erre, mint egy hatalmas meglepetésre, amit Eszenyi Enikőtől és a Vígszínháztól kaptam a születésnapomra. Ez egy olyan lehetőség, ami az ember életében nagyon ritkán adatik meg.”
Intim tér és látványos minimál
A Bíró Bence fordításában látható darab vizuális világáért Kentaur (Erkel László) felel, aki a díszlet- és jelmeztervekkel segít megteremteni azt az intim atmoszférát, amely elengedhetetlen egy ilyen vallomásos erejű történethez. Az előadás célja nem csupán a szórakoztatás, hanem az emberi szorongások és a megértés folyamatának tűpontos ábrázolása.
A Házi Színpad szűkített tere és a monodráma műfaja olyan közelségbe hozza a nézőt a főhős vívódásaival, amely ritkán adatik meg a nagyszínpadi előadásokon. Willem utazása Amszterdamba valójában mindannyiunk belső útja a múltunk és a családunk felé, ahol a csendnek és az el nem mondott szavaknak legalább akkora súlya van, mint a kimondottaknak. Egy este, amely után másként tekintünk majd a saját telefonhívásainkra és azokra a dalokra, amiket csak mi hallunk a távolból.