Végszó: egy család, három generáció, két és fél színész

A Végszó színdarab Michael McKeever műve, amely egy színészdinasztia történetén keresztül vizsgálja a családi kapcsolatokat, a generációk közötti feszültségeket és a szeretet utáni vágyat.

Egy család három generációja

„A színház éppen olyan, mint az élet – csak jobbak a fények!” – mondja a szórakoztató és elgondolkodtató vígjátékban Edward DuPre, a hetvenes színházi legenda, és pontosan erről szól Michael McKeever színműve, amelyben nem a színház tart tükröt az életnek, hanem az élet a színháznak. Ezt a világot elég jól ismeri a szerző, aki sokat díjazott színész, rendező is, számos művét játsszák szerte a világban – Amerikától Európán át Ausztráliáig.

Edward, Mallory és Christian – egy család, három generáció, két és fél színész. Edward már mindent eljátszott. Egyszer még színpadra lépne saját lányával, Malloryvel, a Broadway-sztárral, aki éppen azt fontolgatja, vissza kellene vonulnia, a zeniten abbahagynia. A színészdinasztia harmadik tagja Mallory fia, Christian, az egykori gyerekszínész, akit végül nem vonzott a színház, sem a film, és a kulisszához csak a családi házban kerül a legközelebb anyja személyi titkáraként.

Konfliktusok és érzelmek

Voltaképpen egy család sorstörténete a Végszó – szellemes színházi helyzetek, „végszavak” közé téve öröklött generációs kérdéseket, kételyeket, az elődök hibáit, az utódok győzelmeit. Vajon úgy élünk, úgy szeretünk, úgy gondolkodunk, ahogyan az ősök? Persze egy olyan családban, ahol a színház az első, ahol a vitriolos megjegyzés előbbre való, mint az őszinte szó, ahol soha senki nem érezheti magát érzelmi biztonságban, nem könnyű boldognak lenni.

Szereposztás és alkotók

A produkcióban Györgyi Anna, Gálvölgyi János és Csiby Gergely mellett több kiváló színész is szerepel. A rendező Dicső Dániel.

A Végszó színdarab egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató: egy történet arról, hogyan öröklődnek a mintáink – és hogy lehet-e rajtuk változtatni.

Fotó: Szokodi Bea