kamaradarab

A film első pár perce igazi meglepetés: a képek józansága varázsolja el a nézőt, és látható, hogy végre van valaki, aki elég bátor ahhoz, hogy Fabrice Luchini-t irányítsa, ahelyett, hogy hagyná, hogy a végsőkig „Luchinizálódjon”. Ahogy a főcím lefut, Ozon vonzódása a hiúsághoz és a haszontalan hatásvadászathoz újra nyilvánvalóan előtérbe kerül. A rendező egy történetet mond el a bűvöletről és a kukkolásról, az elbukott író frusztrációjával meghintve.