Kerényi Miklós Máté:” Szeretnék sok jó produkciót létrehozni, szeretnék játszani a színpadon”

Gyerekként még játék volt, ma már hivatás: Kerényi Miklós Máté a színház kulisszái között nőtt fel, de sosem tettek elé kész forgatókönyvet. A színpadot az élet sodorta az útjába – és ő azóta is szenvedéllyel, mosollyal és kitartással áll a reflektorok fényében.

Gyerekként már a színház kulisszái között nőttél fel. Mikor döntötted el végleg, hogy te is ezt az utat választod?
Engem sodort az élet.Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban lett-e volna bennem konkrét elhatározás a felé, hogy színész szeretnék lenni. Ifjú éveimben ez inkább szerelem volt és játék. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt a mai napig sikerült megőriznem és bátran mondhatom, hogy nekem nem munkám van, hanem hivatásom.

Édesapád, Kerényi Miklós Gábor ikonikus alakja a magyar színházi világnak. Mennyire volt könnyű vagy nehéz a saját utadat járni az ő árnyékában?
Amennyi előnye, ugyanannyi hátránya is volt annak, hogy édesapámmal egy szakmában dolgozunk. Voltak nehezebb pillanatok, de sokkal több jóra és szépre emlékszem. Nekem édesapám azon túl, hogy a hétköznapi életben az egyik legnagyobb támaszom, a szakmában is mesterem és tanítóm.

Édesapádnak jubileumi koncertre készülsz. Mit lehet erről tudni?
Édesapám idén ünnepli a 75. születésnapját. Ez egy olyan szám, amit azt gondolom, fontos megünnepelni, és rengeteg kollégámmal együtt egy csodás gálaműsor keretei között idézzük meg eddigi pályafutásának legszebb pillanatait. 2025. november 16-án a Budapesti Kongresszusi Központban egy olyan varázslatos estének lesznek tanúi azok, akik eljönnek, amit sosem felejtenek el. Zenekar, tánckar és több, mint 20 szólista tolmácsolásában lesznek láthatóak részletek Magyarország talán legikonikusabb musicaljeiből. Természetesen Kerényi Miklós Gábor, KERO rendezésében, ahogy csak Ő tudja, és ahogy a közönség a legjobban szereti.

Mi volt az első szerep, ami után azt érezted: „igen, ez most igazán én vagyok”?A Csárdáskirálynő Bónija, a Virágot Algernonnak Charlie Gordonja, és a Jézus Krisztus Szupersztár Heródese is más-más karakterek, mégis szinte mindegyik szerepembe bele tudtam csempészni valamit, amitől az aktuális karakter és én a leginkább össze tudtunk forrni. A leghosszabb viszonyom talán Benvolioval van, akivel idén már a 20. születésnapunkat ünnepeljük, hiszen a Rómeó és Júlia országos turnéja újra lehetőséget adott, hogy megint egymás bőrébe bújjunk.

Van olyan karakter, akit még nem játszottál el, de nagyon szeretnél a jövőben?
Nincsenek ilyen típusú vágyaim. Mindig a következő feladatot tekintem egyfajta álom szerepnek.

Mi a legnagyobb kihívás egy musicalszínész életében, amit a közönség talán nem is sejt?
Az élet maga. Nekünk akkor is színpadon kell lenni, akkor is csinálni kell a dolgunkat, amikor betegek vagyunk, vagy amikor lelki fájdalmaink vannak.

Hogyan éled meg a szabadúszó létet? Több szabadság, vagy több bizonytalanság?
Egyszerre mind a kettő, de nagyon élvezem. Rengeteg saját projektet, számos különféle társulatot, és sok-sok új kapcsolatot hozott ez az új létforma.

Mesélj az Oltári srácok turnéról – hogyan fogadta a közönség, és milyen érzés újra ilyen közösségi erővel fellépni?
Nagyon jó élmény volt a srácokkal újra így együtt állni a színpadon, és a közönség fogadtatása, az egyszerűen leírhatatlan. Azóta is folyamatosan érkeznek üzenetek hozzánk, s ennek eredményeképp 2026. február 5-én egy Oltári show erejéig újra összeáll a banda. Megfűszerezzük azt, ami volt, és biztos vagyok benne, hogy a közönséggel együtt kirúgjuk az Aréna oldalát is.

Miben más egy turnés előadás, mint egy fix helyszínen játszott produkció?
Alapvetően sokkal nagyobb az izgalom a produkció körül. Kisebb, vagy nagyobb színpad, s rengeteg technikai nehézség csúszhat be, mire elkezdődik az előadás, de az a tapasztalat, hogy onnantól kezdve, hogy felgördül a függöny, minden a helyére kerül helyszíntől teljesen függetlenül.

Ennyi színházi munka mellett hogyan tudsz kikapcsolódni? Mi az, ami igazán feltölt?
Az otthon. Az a légkör, amit a feleségem, a gyermekem, és a kutyáink teremtenek. Szinte minden pillanatban akad valami, amitől hangos nevetésektől zeng a ház. Ennél jobb feltöltődést el sem tudok képzelni.

Van valami hobbid, amit kevesen tudnak rólad?
Az egyik kedvenc időtöltésem, amit sajnos nagy ritkán tudok csak űzni, mert sok felkészülést és optimális időt igényel, az a bikejöring, amikor a kutyáim húzzák a biciklit. Nehéz terepen, hegynek föl, dombról le, s lévén huskykról van szó, csúszós, havas, jeges tájakon való kerékpározás. Olyan szinten hoz össze ez a sport a kutyáimmal, s valami olyan bizalmi kapcsolat, amit előtte el sem tudtam volna képzelni.

Milyen szakmai célokat tűztél ki a következő évekre?
Szeretnék sok jó produkciót létrehozni, szeretnék játszani a színpadon, s minél tovább élvezni a közönség szeretetét, s megmutatni nekik, hogy mit gondolok a színházról, a világról.

Fotó: Jardek Szabina, Adry and Greg