Egy filmbe illő kivándorlástörténet

Pedig Angela és két fia, Peti és Ákos történetét az élet írta, amely számukra tele volt és van küzdelmekkel és kihívásokkal. Az 50-es éveiben járó tanárnő a Máltán, balesetben elhunyt fia és volt férje halála után eldöntötte, hogy Magyarországról – egy jobb élet reményében – mennie kell. A könyvben leírtak bárhol és bárkivel megtörténhetnek, illetve talán segítséget is nyújthatnak hasonló problémákkal szembesülő, kivándorolt honfitársainknak.

Új élet Németországban

Ahogy az életrajzi filmeknek, úgy a memoároknak is van jelentősége, hiszen sokat tanulhatunk belőlük, és példaként szolgálnak ahhoz, mit csináljunk másképp, vagy milyen hibákat biztosan ne kövessünk el.

Murinai Angela egy jobb jövő és talán egy új kezdet reményében két nagykamasz fiával Németországba költözik. Biztos nyelvtudás és támogató háttér nélkül azonban rettentően nehéz egy idegen országban élni.

A család mindennapi küzdelmei

A családról egyébként korábban az RTL Isten veled Magyarország c. műsora is beszámolt. Itt szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy néha igenis kockáztatni kell és el kell hagyni az országot a jobb élet reményében. Nagyon sok riportalany egyetértett abban, hogy mindenhol szívesen fogadták őket, és könnyen szereztek kapcsolatokat vagy épp barátokat az idegen országokban.

Az Ich bin aus Ungarn könyv ezt a vonalat viszi tovább, igaz, Angela gyermekei, főleg Ákos, arról panaszkodnak, hogy egyedül érzik magukat Németországban, és hogy ennek oka nem a német nyelvtudás hiánya. A kötetben az anya mellett Ákos is „megszólal”, illetve megismerhetjük az ő gondolkodásmódját vagy elképzeléseit is az új életben. Az alkalmazkodás mellett a pandémia, majd az orosz–ukrán háború is befolyásolja a Murinai családot. Angela a munkájában sem elégedett, és a kutyasétáltatás mellett úszással, illetve görkorcsolyázással igyekszik oldani a stresszt. Fia, Ákos pedig füves cigivel – utóbbi elég nagy bajba sodorja az amúgy sem kiegyensúlyozott családot.

Egy út, amely még nem ért véget

Ugyanakkor megtudjuk azt is, hogy a család sosem akar a bizonytalan Magyarországon élni, de számukra Németország sem az utolsó állomás. Akkor hol lesznek majd boldogok? A szerző erre nem tud konkrét választ adni, helyette elmondja: életük története korántsem ért véget, hiszen a sors még tartogat nekik – reméljük, kellemes – meglepetéseket. Peti élvezi az életét, Ákos önmagát akarja megismerni, és talán az egész világot, és valahol otthonra találni, Angela pedig a sok kudarc után is azt mondja, „ha el is fáradunk, össze is rogyunk olykor a súlyok alatt, mindig fel lehet és fel is kell állni, újra meg újra.”

Több mint kivándorlástörténet

A könyv tehát nemcsak a kivándorlás nehézségeiről szól, hanem annál sokkal többről. A külföldre költözés akadályain túl azt is megmutatja, hogyan őrizhetjük meg emberi méltóságunkat minden körülmények között. A család jelenleg a szó szoros értelmében szabad, és folyamatosan keresik, hogy mi a legjobb számukra, legyen az akár munkahely, akár új lakás vagy autó, akár egy új ország. Egy biztos: hárman vannak jóban-rosszban és egymást segítve, magyarként.