A természet, mint élő műalkotás

A 18. századi Angliából indult ki az a forradalom, amely gyökerestül átformálta Európa kertművészetét. A barokk kertek szigorú, vonalzóval rajzolt geometriája után megszületett az angol tájkert: a szabadság és a természet szépségének színtere.

A „szelídített vadon” filozófiája

A tájkert mesterei, mint Lancelot Capability Brown vagy Humphrey Repton, a természetes szépséget akarták hangsúlyozni. Elvetették a barokk formális ágyásokat, és inkább lágyan hullámzó terepformákat, festői facsoportokat és meglepetéseket rejtő sétányokat hoztak létre. A park szerkezete a festészet kompozíciós elveit követte: minden ösvény újabb és újabb látványt tárt fel, miközben a távolban mindig felbukkant egy építészeti elem – egy gloriette, egy rom, egy kis híd vagy pavilon –, amely a sétálót továbbcsábította.

A romantika korában a kert egyszerre lett természeti élmény és filozófiai gondolat. A látogató nem pusztán gyönyörködött a növényekben, hanem a tájjal folytatott párbeszéd részévé vált. A mesterséges tavak és dombok a változékonyságot, a romok az elmúlás költészetét, a hidak és sétányok pedig az ember és természet kapcsolatát szimbolizálták.

Az angolpark varázsa

Ezekben a kertekben nincs helye szigorú ágyásoknak és szabályos kerítéseknek. Helyettük tágas zöld pázsitok, titokzatos víztükrök, szobrokkal díszített rejtekhelyek és messzire nyíló látványtengelyek hívják kalandra a sétálót. A növényzet gondosan kiválasztva mutatja évszakról évszakra új arcát, így minden látogatás más élményt kínál. Kedvelt díszlet volt a „rom” is: festői falmaradvány, amely a mulandóság költői hangulatát csempészte a kertbe.

Hazai példa az angol tájkertre – a nagyrédei Scharioth Birtok

Bár az angol tájkert elsősorban Nyugat-Európából terjedt el, Magyarországon is akadnak olyan magánkezdeményezések, amelyek ezt a szellemiséget követik. A Mátra lábánál, Nagyrédén található Scharioth Birtok egy hajdani nemesi kúria öthektáros parkjában éledt újjá. A németországi életet maga mögött hagyó házaspár évekig tanulmányozta az angol és francia kastélykerteket, mielőtt belevágott a felújításba.

Az egykor elhanyagolt területen ma mesterséges tavak, klasszicista pavilon, rózsakert és antik szobrok idézik meg a 19. századi romantikát. A domborzatot, a vízfelületeket és a növényzetet úgy alakították ki, hogy minden ösvényről új perspektíva táruljon fel, éppen úgy, ahogyan azt a 18. századi angol kertépítők megálmodták. Vállalkozó szellemű kertépítő mérnökök helyett viszont ők maguk mélyedtek el az angolkertek kialakításának tudományában, és nagyon büszkék arra, hogy nagyon sok mindent ők találtak ki, sőt gyakran a saját kezük munkájával járultak hozzá a tökéletes végeredményhez. A birtokon található kerti rom, a Sanssouci kastély teraszáról származó homokkő járólapok vagy a trieszti Miramare kastélyból érkezett pad, a parkban elhelyezett szobrok pedig mind a történelmi emlékek iránti tiszteletet mutatják.

Élő hagyomány, örök üzenet

Az angol tájkert valójában egy állandóan változó élő mű. A fény és az árnyék tánca, a növények évszakról évszakra átalakuló látványa örökké új történetet mesél. A nagyrédei park pedig arra emlékeztet minket, hogy ez a stílus nem pusztán múltbéli romantika: ma is aktuális példája annak, hogyan teremthet harmóniát ember és természet közösen.

Fotó: Scharioth Birtok