Beszélgetésindító bomba – kamaszokhoz, szülőknek, tanároknak
A kamaszok sokszor nincsenek eszközökkel felvértezve ahhoz, hogy jól megfogalmazzák érzéseiket, gondolataikat, vagy hogy biztonságban megosszák azokat másokkal. Ezen segíthet „Ki vagyok? Kivagyok!” kártyajáték, amely éppen az ilyen jellegű belső és kapcsolati kérdések kibontásához ad keretet.
A kártyák egyszerű kérdésekkel indítanak, de meglepően mély válaszokat hozhatnak elő – akár egyedül, akár kétszemélyes beszélgetésben, akár egy iskolai csoportban használják őket. Nem diagnosztizál, nem ítélkezik, hanem lehetőséget ad a gondolkodásra, az önreflexióra és a kapcsolódásra.
Nem mindenki tudja elmondani, amit érez – de lehet segíteni
A kártyák nemcsak a terápiás munkában lehetnek hasznosak, hanem az iskolai osztályfőnöki órákon, ifjúsági csoportokban, vagy akár családi beszélgetések során is.
A „Ki vagyok? Kivagyok!” kamaszoknak szóló kártyajátékot a központ pszichológusai állították össze. A 80 kártyát tartalmazó csomag két részből áll:
- Felvezető kártyák – segítenek elindítani a beszélgetést, akár egy csendesebb, zárkózottabb kamasszal is. Ebből 20 db van.
- Fő kártyák: mélyebb önismereti kérdéseket tartalmaznak, melyek témái között szerepelnek például:
- önbizalom fejlesztése,
- megfelelési kényszer leküzdése,
- testkép,
- szorongás leküzdése,
- a mások véleményéhez való viszony,
- döntéshozatal,
- kudarcélmény feldolgozása,
- határok meghúzása.
A kérdések formája játékos, de mégis elgondolkodtató. Minden kártyán kétféle szintű kérdés szerepel: egy könnyedebb és egy mélyebb – így a használó maga döntheti el, mennyire akar belemenni egy-egy témába.
Nem csak a fiataloknak – hanem mindazoknak, akik mellettük állnak!
A „Ki vagyok? Kivagyok!” belépő egy világba, ahol a kérdéseké a főszerep. Olyan eszköz ez, amely a kamaszok kezébe való, illetve mindazokéba is, akik segíteni, érteni, kapcsolódni szeretnének hozzájuk: pedagógusok, szülők, kortárs segítők, iskolapszichológusok. Használható osztályfőnöki órán, csoportfoglalkozásokon, egyéni beszélgetések során, vagy akár otthon, a nappali kanapéján – ahol egy-egy lap mélyebb beszélgetést indít el, mint egy egész tanóra.
Ez a játék nem ad kész válaszokat. Ehelyett egy ritka, értékes teret ad, ahol nem kell megfelelni, ahol a bizonytalanság is lehet őszinte válasz, és nem baj, ha valami nincs még kitalálva. Mert néha épp az a legfontosabb, hogy kimondhassuk: „Még nem tudom.” És ezzel is minden rendben van.