Kamasz önismereti kártyajáték – beszélgetésindító fiataloknak
A kamasz önismereti kártyajáték segít a fiataloknak megfogalmazni érzéseiket, és támogatja a mélyebb beszélgetéseket családban és iskolában.
A kártyák egyszerű kérdésekkel indítanak, de meglepően mély válaszokat hozhatnak elő – akár egyedül, akár kétszemélyes beszélgetésben, akár egy iskolai csoportban használják őket. Nem diagnosztizál, nem ítélkezik, hanem lehetőséget ad a gondolkodásra, az önreflexióra és a kapcsolódásra.

Amikor nehéz kimondani az érzéseket
A kártyák nemcsak a terápiás munkában lehetnek hasznosak, hanem az iskolai osztályfőnöki órákon, ifjúsági csoportokban, vagy akár családi beszélgetések során is.
Hogyan működik a kártyajáték?
A „Ki vagyok? Kivagyok!” kamaszoknak szóló kártyajátékot a központ pszichológusai állították össze. A 80 kártyát tartalmazó csomag két részből áll:
- Felvezető kártyák – segítenek elindítani a beszélgetést, akár egy csendesebb, zárkózottabb kamasszal is. Ebből 20 db van.
- Fő kártyák: mélyebb önismereti kérdéseket tartalmaznak, melyek témái között szerepelnek például:
- önbizalom fejlesztése,
- megfelelési kényszer leküzdése,
- testkép,
- szorongás leküzdése,
- a mások véleményéhez való viszony,
- döntéshozatal,
- kudarcélmény feldolgozása,
- határok meghúzása.
A kérdések formája játékos, de mégis elgondolkodtató. Minden kártyán kétféle szintű kérdés szerepel: egy könnyedebb és egy mélyebb – így a használó maga döntheti el, mennyire akar belemenni egy-egy témába.

Nem csak kamaszoknak
A „Ki vagyok? Kivagyok!” belépő egy világba, ahol a kérdéseké a főszerep. Olyan eszköz ez, amely a kamaszok kezébe való, illetve mindazokéba is, akik segíteni, érteni, kapcsolódni szeretnének hozzájuk: pedagógusok, szülők, kortárs segítők, iskolapszichológusok. Használható osztályfőnöki órán, csoportfoglalkozásokon, egyéni beszélgetések során, vagy akár otthon, a nappali kanapéján – ahol egy-egy lap mélyebb beszélgetést indít el, mint egy egész tanóra.
A kamasz önismereti kártyajáték nem ad kész válaszokat. Ehelyett egy ritka, értékes teret ad, ahol nem kell megfelelni, ahol a bizonytalanság is lehet őszinte válasz, és nem baj, ha valami nincs még kitalálva. Mert néha épp az a legfontosabb, hogy kimondhassuk: „Még nem tudom.” És ezzel is minden rendben van.