Anconai szerelmesek 2 – Olasz család a magyar tengernél
Egy forró, balatoni este 1989 nyarán. A nap már lebukik a víz fölött, a rádióból olasz sláger szól, a parton lángosillat kavarog. A mólónál feltűnik egy temperamentumos olasz társaság – hangosak, szenvedélyesek, tele régi történetekkel. Így indul az Anconai szerelmesek a Balatonon, amely a legendás alapmű, az Anconai szerelmesek világát repíti át a magyar tengerhez.
A történet ott folytatódik, ahol az első rész elbúcsúzott a közönségtől. Pár év telt el, a szereplők érettebbek, a vágyak erősebbek, a múlt pedig újra bekopog. Tomao Nicomaco és csapata átlépi a vasfüggönyt, hogy családi gyökereket, elveszett szerelmeket és egy darabka boldogságot találjon a Balaton partján.
Mediterrán temperamentum találkozik a magyar retróval
A nyolcvanas évek vége különös korszak. Gebinbe adott üdülő, Trabant a parkolóban, presszóhangulat, farmerdzseki és Neoton a magnón. A gulyáskommunizmus sajátos bája keveredik az olasz életörömmel. A színpadon felrobban az energia: heves szóváltások, titkos románcok, féltékenységi jelenetek, majd kibékülések a csillagos ég alatt.

Az előadás vérbeli zenés színház. A jól ismert olasz dallamok új magyar szövegekkel csendülnek fel, amelyeket ezúttal is Fábri Péter jegyez. A dalok nem háttérdíszletek, hanem a történet motorjai. Egy refrén képes feloldani egy évtizedes sérelmet, egy duett új irányba tereli a sorsokat.
A színpad egy ponton vászonná alakul, és a történet hirtelen tágabb dimenziót kap. Felvillannak Papp Gábor Zsigmond Magyar retró és Balaton retró című filmjeinek ikonikus részletei, a néző pedig egyetlen snitt alatt visszacsöppen a balatoni nyarak aranykorába. A vetítéseket a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum engedélyével látható, 1949-es budapesti VIT megnyitójának történelmi képkockái teszik még erőteljesebbé, így különös időhíd feszül 1949 és 1989 között. A produkció Vajda Katalin hozzájárulásával született meg, ennek köszönhetően az Anconai világ eredeti szellemisége hitelesen él tovább a balatoni fejezetben.
Az „Anconai szerelmesek-jelenség”
Kevés magyar színpadi mű mondhatja el magáról, hogy generációkon átívelő kultstátuszt ér el. Az Anconai szerelmesek ilyen. A kilencvenes évektől kezdve telt házak, idézhető poénok, dúdolható slágerek, ikonikus karakterek. A közönség számára ez több egyszerű vígjátéknál: közös emlék, közös nevetés, közös nosztalgia. A folytatás ezt az örökséget viszi tovább, mégis friss lendülettel. A balatoni közeg új színeket ad a jól ismert figuráknak. Az olasz szenvedély itt találkozik a magyar retró életérzéssel, amely sokak számára a fiatalság szabadságát idézi fel.
Erős szereposztás, lehengerlő alakítások
A produkció a József Attila Színház színpadán kapott otthont, ahol a társulat látványosan lubickol ebben a zenés kavalkádban.

- Szulák Andrea édesanyaként elegáns, szenvedélyes, hangja betölti a nézőteret.
- Nemcsák Károly Tomao Nicomaco szerepében sármos és elementáris, igazi mediterrán csábító.
- Pikali Gerda és Fehér Anna karakterei új rétegeket adnak a történethez.
A fiatal generáció – Horváth Csenge, Kucskár Kamilla, Fekete Gábor, Lukács Dániel – friss energiával tölti meg a színpadot.
Az összjáték gördülékeny, a humor pontos, a zenei betétek magukkal ragadóak.
Balaton, szerelem, rendszerváltás előtti utolsó nyár
Az 1989-es nyár különleges időszak. A levegőben változás vibrál, a határok lassan megnyílnak, a sorsok új irányt vesznek. A darab ezt az átmeneti állapotot ragadja meg: múlt és jövő között lebeg minden. Egy balatoni üdülő válik a nagy találkozások színterévé, ahol régi sérelmek oldódnak, új szerelmek születnek.
Az Anconai szerelmesek a Balatonon könnyed, mégis érzelemmel teli estét kínál. Olasz slágerek, magyar retró hangulat, sodró lendületű történet. Aki szereti a zenés vígjátékot, a nosztalgiát és a balatoni nyarak varázsát, annak ez az előadás igazi időutazás.
Jegyvásárlás előtt érdemes felkészülni: a dallamok napokig a fülben maradnak, a történet pedig mosolyt csal az arcra még hazafelé a villamoson is.
Bővebb infó: https://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadas/anconai-szerelmesek-a-balatonon/
Fotó: Kállai-Tóth Anett